1959. évi IV. törvény
a Polgári Törvénykönyvről
XXXI. fejezet
A felelősség módja, a kártérítés mértéke
355. § (1) A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.
(2) A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. A kár természetben való megtérítése különösen akkor lehet indokolt, ha a kártérítés tárgyát a károkozó maga is termeli, vagy az egyébként a rendelkezésére áll.
(3) Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a károsultnak vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozójának tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni.
(4) Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
Dr. Kovács Kázmér, az A2 jogi szakértője válaszol:
Olvasónknak nagy szerencséje, hogy nem önhibás cascós kárrendezésre, hanem idegenhibás teljes kártérítésre jogosult a károkozó kötelező felelősségbiztosítása alapján. Sokan tudják, de kevesekben tudatosult, hogy a két kárrendezés között nemcsak a casco közismert önrészesedése a különbség. A kötelező biztosítás alapján történő kárrendezésnél ugyanis a kártérítés mértékére, az érvényesíthető kár terjedelmére nem a biztosítási szerződés rendelkezései, hanem elsősorban a Polgári Törvénykönyv kártérítési szabályai az irányadók.
Ezen utóbbiak azt jelentik, hogy a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beálló értékcsökkenést kell megtéríteni; ez közismert, de a kárért felelős személy (esetleg a biztosító is) szívesen megfeledkezik róla, hogy nemcsak ezt, hanem azt a költséget is meg kell térítenie, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
Miért hangsúlyozom ezen utóbbit? A kárigény érvényesítése során nem mindegy, hogy a károsult a kárösszeget milyen címen igényli. Ha gépkocsiban bekövetkezett kárként kéri az ügyfél a térítést, akkor a biztosító joggal hivatkozik arra, hogy egy hitelből vásárolt gépkocsi nem fog többet érni a piacon, mint a készpénzért vásárolt, ezért a gépkocsiban bekövetkezett kár címén még kötelező felelősségbiztosítás esetén is elzárkózik a kamatveszteség térítésétől (casco biztosítás esetén a hitelkamatoknak mint költségeknek a térítése azért nem követelhető, mert nincs Magyarországon olyan casco biztosítás, ami a hitelkamatokra is vonatkozna).
Amennyiben azonban költségként kísérli meg az igényérvényesítést a felelősségi kár károsultja, akkor a biztosító jogszerűen már nem zárkózhat el a kamatkülönbözet térítésétől, hiszen a Ptk. fent idézett 355. § (4) bekezdése értelmében nemcsak a vagyonban beállt értékcsökkenést, hanem a károsultat ért vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges költségeket is meg kell térítenie a károkozónak (és természetesen a károkozó helyébe lépő felelősségbiztosítónak is).
Ha az ügyfél másfél éve hitelre vásárolt gépkocsija totálkáros lett, az azt jelenti, hogy kell egy másik kocsit hitelre vásárolnia annak érdekében, hogy az eredeti állapot helyreálljon, vagyis legyen egy kocsija, amit használni tud. A finanszírozó nem fogja visszatéríteni az eddig fizetett kamatokat, és nem fogja elengedni (legfeljebb diszkontálni) a totálkárosítás folytán jelentkező rendkívüli előtörlesztés okán a hitelhátralék kamatait sem. Az ügyfélnél zárási költségek és más költségek is felmerülnek a kétszeres hitelkiváltás folytán. Ezek a rendkívüli költségek és a kamatkülönbözet (figyelembe véve persze, hogy az újabb hitelnek később jár le a futamideje, mint a korábbinak lejárt volna) térítésére a biztosító a Ptk. fent idézett szabálya alapján köteles, hiszen az a károsultnál mint jogellenes károkozó cselekménnyel összefüggésben felmerült költség jelentkezik, ami ennélfogva végső fokon peresíthető is.
Az ügyfél totálkár határán levő károsodás esetén akkor tudja egyszerűbben megoldani a problémáját, ha inkább a kijavítást és az azzal együtt járó értékcsökkenést választja, mert kevesebb az utánajárás. Amennyiben azonban a gazdasági totálkár határát túllépi a sérülés mértéke, akkor a leírtak alapján joga van rá, hogy a balesettel összefüggésben valamennyi felmerült és dokumentált költsége (így a kamatkülönbözet, zárási költség stb.) megtérítését igényelje a károkozó felelősségbiztosítójától, természetesen a vagyonában, tehát adott esetben a gépkocsijában bekövetkezett káron kívül.
Az Autó2 újság 2006/4. számában megjelent cikk rövidített változata
